Hogyan lép be Krisztus az emberi gondolkodásba? Hogyan hatja át a krisztusi elem a gondolkodást? Hogyan válik a gondolkodás keresztényivé? Ez a kérdés áll ott világtörténelmileg abban a pillanatban, amikor 1274-ben Aquinói Tamás meghal. Rudolf Steiner szellemtudományát a tomizmus továbbfejlesztésének tekinthetjük. Steiner a megismerést nem nominalista-szubjektív folyamatként fogja fel, hanem a teljes világfolyamatban végbemenô reális fejlôdés faktoraként. A megismerés ugyan az emberi tudat színterén játszódik le, de az, ami ott végbemegy, egyben világfolyamat is, egy esemény a világban; és ez az az esemény, amely a világot és a világon belül minket magunkat elôrevisz. „Az ember igazi úrvacsorája az eszme megpillantása a valóságban” – írja Rudolf Steiner legelsô irodalmi publikációjában, Goethe természettudományos írásainak kommentárjában.
A Krisztus-impulzus, azáltal, hogy beáramlott a Föld aurájába, folyamatosan hatott tovább. Függetlenül attól, hogy mit gondoltak róla az emberek, min vitatkoztak a különbözô teológiai dogmák képviselôi. A nyugati világ a Krisztus-impulzus hatására alakult ki, mert a Krisztus-impulzus mind az emberi lelkek mélyén, mind az egész történelmi fejlôdésben éreztette a hatását. Korunkban azonban egyre nagyobb szükség van arra, hogy az emberek megtanulják megismerni, megérteni Krisztust, aki a Názáreti Jézus hármas testiségén át beáradt a Föld aurájába, és ezzel az élô emberi történésekbe.
Péter tudatában az egymást felváltó képek közül kiemelkedett a Golgotán álló kereszt, a sötétség és a rengés. Most már tudott valamit, amit elôzôleg az általános tudatával nem tudott: azt, hogy a golgotai esemény megtörtént, és hogy a keresztre feszített test ugyanaz a test volt, mint akivel életében gyakran együtt vándorolt. Most már tudta, hogy Jézus meghalt a kereszten, és hogy ez a halál valójában egy születés volt: annak a szellemnek a születése, aki most mint mindenható Szeretet kiáradt a Pünkösdkor egybegyûlt apostolok lelkébe. Péter lelkét elárasztotta a mérhetetlen igazság: csak látszat, hogy a kereszten egy halál következett be; világossá vált számára, hogy abban a pillanatban, amikor a Názáreti Jézus meghalt a Golgota keresztjén, a Föld számára megszületett valami, ami addig csak a Kozmoszban volt jelen. A Názáreti Jézus halála a mindenható kozmikus Szeretet születése volt a Föld szférájában.