„Az ember nagyon régóta érezte úgy, hogy bizonyos rokonság vagy legalábbis kapcsolat áll fenn a mûvészi fantázia, a mûvészi alkotás és a mûélvezet impulzusai, illetve az érzékfeletti megismerés között. Aki mûvészettel foglalkozó személyekkel találkozik, annak feltûnik, hogy az alkotómûvészet széles köreiben jelen van valamiféle aggodalom, hogy a mûvészi alkotást megzavarhatja az érzékfeletti világnak az a tudatos megtapasztalása, amelybôl a mûvészi fantázia elnyeri a maga impulzusát, úgy, ahogyan erre a szellemtudományos, érzékfeletti megismerésben törekszenek. Hiszen másrészt a legszélesebb körökben ismert, hogy bizonyos mûvészi hajlamú személyek, akik mûalkotásaikkal közelítenek ahhoz, ami az érzékfeletti világból mintegy világító erôvel megjelenik, teremtô fantáziájuk mûködése révén átélnek valami olyasmit, mint a tisztánlátás. Meseköltôk vagy más mûvészetet mûvelôk, akik inkább azzal akarnak foglalkozni, ami az érzékfeletti világból az érzékibe bevilágít, tudják, hogyan jelennek meg a szemük elôtt a figurák, ezek azonban teljesen szellemiek, így olyan érzésük van, hogy érintkeznek ezekkel a mûvészi figurákkal vagy ezek érintkeznek egymással. Amennyiben teljesen tudatos állapotról van szó, amelyben az ember mindenkor el tudja szakítani magát attól, ami tisztánlátóként elfogja ôt, akkor ilyen esetben a szellemtudomány is tisztánlátásról beszélhet. Azt kell mondanunk, hogy vannak érintkezési pontok a mûvészi alkotás, a mûvészi fantázia és a szemlélôdô tudat között, amely megismerô módon képes belehelyezkedni a szellemi világba.”
Ebben a kötetben Rudolf Steiner mûvészettel, esztétikával, az érzéki-érzékfeletti megismerésével kapcsolatos elôadásait olvashatjuk.
„...a mûvészi alkotás nem valami már meglévô utánzása, hanem a világfolyamatnak az emberi lélekbôl fakadó folytatása. A természet puszta utánzása éppolyan kevéssé teremt újat, mint a már meglévô szellem ábrázolása. Valóban nagy mûvésznek nem azt érezzük, aki a valóság hû visszaadásával gyakorol benyomást a megfigyelôre, hanem azt, aki arra kényszerít, hogy vele menjünk, amikor a világfolyamatot teremtô módon továbbviszi mûvében.”